Vajdaság

Vajdaság Autonóm tartomány, Szerbia északi tartománya, a Kárpát-medence déli részén fekszik, földrajzilag három régióra, Bácskára, Bánságra és Szerémségre oszlik. Nyugat Európából és a Balkánról is minden közlekedési eszközzel könnyen megközelíthető. Vajdaságra jellemző, hogy 14 náció lakja, a nemzetiségi összetétel igen változatos kultúrát és hagyományokat eredményez, ami a turisztikai kínálatban is megjelenik.

A vidék időjárása sok mindenben hasonlít a Kárpát-medence időjárására, meleg nyaraival és különösen hideg teleivel, évi kis mennyiségű csapadékkal. A különféle szelekből, melyek e tájon fújnak, leggyakrabbak az északi hideg és nyugati nedves szelek, melyek következtében kialakult a sztyeppék vegetációja, amit idővel a mezőgazdasági vegetáció váltott fel Vízrajzi szempontból, Vajdaság igen sokrétű. Számos folyó szeli át a tartományt: jelentősebbek a Duna, Tisza, Száva, Aranka, Bega, Temes, melyek partján most van éledezőben a vízi turizmus. Több tava is van: a Palicsi- és a Ludasi-tó Bácskában, melyek a turizmus, főleg a falusi turizmus fejlődésével egyre nagyobb szerepet kapnak a határ menti régió gazdaságában, valamint az Écskai-tó és Rusanda Bánátban, és az Obedi-láp Szerémségben.

Vajdaságban külön említést érdemelnek az ásvány- és gyógyvízforrások. Ezek eltérő vegyi és hőmérsékleti tulajdonságokkal bírnak. Az emberi szervezetre gyakorolt pozitív hatása miatt, különböző betegségek gyógyítására használják a környékbeli termálvizet (Magyarkanizsa, Vrdnik, Rusanda, Slankamen, Junaković).

A tartomány domborzata igen változatos. A síkság monotóniáját Szerémségben a Fruška Gora (Tarcal hegység), Bánátban a Verseci-hegység bontják meg. A legmarkánsabb domborzati formát, ezen felül pedig a térség legjelentősebb természeti kincsét a folyók, nevezetesen a Duna, a Száva, a Tisza, a Temes és a Bega menti alluviális síkság képezi. A Bánáti- és a Bácskai-homokpuszta, továbbá a tágas löszhátságok Vajdaság jellemző domborzati egységei.

Vajdaságban számos természetvédelmi terület van, kezdve a Ludasi tavi rezervátumon át, a Delibláti homokpusztán keresztül a Fruska Gora-i nemzeti parkig.